egyetlen bajom az idővel,hogy megállás nélkül telik..
ha ez ember megbánt valakit,akit kedvel akkor azt nem onnan tudja,hogy látja a másik szeméből, vagy hallja abból ahogyan beszél. azt érzi az ember, ez olyan,mintha vele történne valami borzasztó dolog.. és néha, egyszer-egyszer meg kell bántatunk másokat. ha akarjuk ha nem..
az az egyetlen bajom az idővel, hogy telik. most olyan,mintha most kezdődött volna a nyaram. és ebből a fele sem igaz. a 2012es nyaramnak lassan, pár óra múlva vége. semmi olyan nem tettem mint, amit terveztem.
persze ez nem újdonság. néha üresnek érzem magam, mintha sehova sem tartoznék ,mintha egyedül lennék a sok gondolattal, de amikor megfogom a ceruzát, amikor megfogom az ecsetet, vagy csak egyszerűen ideülök a gép elé, minden jön magától. a sok érzés,mintha verné az agyam,hogy engedj ki, fess meg, rajzolj le, írj le.
és valahogy ezt kiváltságnak érzem. hogy van miről beszélnem,hogy úgy tudok viszonyulni dolgokhoz.. hogy egyszerűen nem vagyok selejt. és ilyenkor gondolok arra,hogy milyen mázlim van.
és ha esetleg mindenhez ennyi életkedvem lenne,mint az íráshoz.. nem fájna a fejem semmitől.
gondoljuk csak meg.. suli? fordítsuk a javunkra. haverok, kis tapasztalat, kis élethez való felfogás, és nomeg kis ismeretlenek.. mindent fel lehet valahol használni. najo, én inkább annak a híve vagyok,hogy leülök a tv elé, és kis natgeo, kis discovery, néha többet tanulok ott,mint a suliban..
lassan szülinap. várom,de fel sem tudom fogni,hogy miért. nem fogok luxus autót kapi [ habár el se várom. nem is kéne ] és nem fog az ölembe pottyanni minden amit szeretnék, egyszerűen csak idősebb lettem egy évvel.
kis nyelvtan órát is tartok magamnak akárhányszor írok, mert sosem hagyom a szörnyű piros manó belemásszon az írásomba, és sosem küldöm el hibásan a dolgokat..
remélem kis lélekmelegítő volt a beszédem.
puszii
az az egyetlen bajom az idővel, hogy telik. most olyan,mintha most kezdődött volna a nyaram. és ebből a fele sem igaz. a 2012es nyaramnak lassan, pár óra múlva vége. semmi olyan nem tettem mint, amit terveztem.
persze ez nem újdonság. néha üresnek érzem magam, mintha sehova sem tartoznék ,mintha egyedül lennék a sok gondolattal, de amikor megfogom a ceruzát, amikor megfogom az ecsetet, vagy csak egyszerűen ideülök a gép elé, minden jön magától. a sok érzés,mintha verné az agyam,hogy engedj ki, fess meg, rajzolj le, írj le.
és valahogy ezt kiváltságnak érzem. hogy van miről beszélnem,hogy úgy tudok viszonyulni dolgokhoz.. hogy egyszerűen nem vagyok selejt. és ilyenkor gondolok arra,hogy milyen mázlim van.
és ha esetleg mindenhez ennyi életkedvem lenne,mint az íráshoz.. nem fájna a fejem semmitől.
gondoljuk csak meg.. suli? fordítsuk a javunkra. haverok, kis tapasztalat, kis élethez való felfogás, és nomeg kis ismeretlenek.. mindent fel lehet valahol használni. najo, én inkább annak a híve vagyok,hogy leülök a tv elé, és kis natgeo, kis discovery, néha többet tanulok ott,mint a suliban..
lassan szülinap. várom,de fel sem tudom fogni,hogy miért. nem fogok luxus autót kapi [ habár el se várom. nem is kéne ] és nem fog az ölembe pottyanni minden amit szeretnék, egyszerűen csak idősebb lettem egy évvel.
kis nyelvtan órát is tartok magamnak akárhányszor írok, mert sosem hagyom a szörnyű piros manó belemásszon az írásomba, és sosem küldöm el hibásan a dolgokat..
remélem kis lélekmelegítő volt a beszédem.
puszii
Megjegyzések
Megjegyzés küldése