a legelgondolkodtatóbb kérdések..

egyik éjjel, amikor kint süvített a szél, feküdtem az ágyamon, és azon gondolkodtam,hogy vajon miért nem tudom,hogy mit gondolsz rólam? hogy miért nem érzem, hogy akarsz-e, hogy miért nem látom,hogy mosolyogsz-e amikor mondok valamit.. aztán elfordultam, hogy 'na jó elég, alszom' de nem ment.. nem tudtam kiverni a fejemből az álmatlanság zavarát, a tudatlanságot, és a kétségbeesést. 
vajon talán elzárkózom a dolgok elől? talán mindennek én vagyok az okozója, vagy esetleg -ami szerintem a legésszerűbb felfogás- hogy ott mindennek a legmélyén nem is azt akarom igazán, amiről áradozom, nem is arra van szükségem amit eddig hittem.. ha ez igaz, és nem is vágyom mindenféle nyálas, csöpögős tinistory-ra akkor mit akarok? csak egyszerűen lenni ? egyedül vagy valakivel? vagy talán arra van szükségem,hogy lefeküdjek, és átaludjak napokat? hogy pihenjek? vagy hogy elmenjek olyan helyre ami megnyugtat?
nem tudom,sajnos sok a megválaszolatlan kérdés, de arra rájöttem aznap éjjel,hogy igazából nem is arra vágyom, amit eddig gondoltam..

vajon az ember nem tud, vagy nem akar válaszolni a saját kérdéseire? és hogyha, tudja,hogy igazából nem is azt akarja, amire talán már évekig várt,akkor miért nem változtat? 
nehéz továbblépni. nem a múltban,nem a jelenben vagy nem a jövőben kell várni a jót, a szépet. hanem ott legfent fejben.. és eldönteni igazán,hogy mire vágyunk és azért az egy dologért küzdeni! 

saját.