régen halogatott beszélgetés.. ~ saját

fiú: - szia.
lány: ( vajon ez mit akar? nem elég,hogy megbántott és még van pofája 'sziázni'? ) igen.. mit akarsz?
fiú: tudod.. én nem akartam megtenni nagyon sok dolgot..
lány: megtetted. és ez a lényeg, megbántottál és a sziklaperemére taszítottál. tudod,csak egy lány fuvallat kellett volna ahhoz,hogy a mélybe zuhanyjak..
fiú: sajnálom.. nagyon sajnálom, ha tehetném mindent megváltoztatnék.
lány: tudod, azért nem estem le, mert minden nap minden percben arra gondoltam, hogy te is el fogsz múlni.. a kedvességed, a gyengédséged, a szerelmed.. és tessék igazam lett. nem éltem egy álomvilágban..
megváltoztatnál? és annak mi lenne a vége? egyszer úgyis kimondtad volna,amit akkor este.
fiú: és,ha gyerek voltam? és nem tudtam,hogy mit akarok?
lány: te nem tudtad.. én viszont minden nap kétségtelenül tudtam,hogy csak rád van szükségem.. egyik napról a másikra megváltoztak az érzések?
fiú: sosem változtak meg. csak nem éreztem jónak.. szerettelek.. szeretlek és szeretni is foglak.. rossz döntés hoztam,tudom.
lány: nos.. szerettelek. szeretlek és lehet,hogy évek múlva is szeretni foglak.. de aki egyszer megbántott az meg fog másodszor is.. sőt akár harmadszor is ha hagyom neki! és én nem akarom,hogy sírnom kelljen pont miattad.. nem tudod megváltoztatni a döntésed.. vége. hidd el,hogy meglátlak majd az utcán biztos,hogy eszembe fog jutni, hogy hol mondtad ki először,hogy szeretsz.. hogy mikor csókoltál meg először.
de utána az is eszembe fog jutni, hogy meginogtál.. nem érezted a határtalan szerelmet amit adtam neked.
sajnálom,de nem akarok veled egy ideig beszélni.. nem akarom hallani a hangod, nem akarok semmi hozzád fűződő dolgot.. még nem. egy napon késze fogok rád megint állni. de nem most !