vajon kinek melyik a fontosabb?

kicsit homályos,hogy mikor volt,hogy melyik nap. de annyi bizonyos,hogy a hármas buszon ültem és délután volt.. azt is tudom,hogy rohantam.
csak ültem ott egymagam, és vártam arra a pillanatra amikor végre megnyomhatom a gombot, és jelezhetek a sofőrnek,hogy '-hééé én itt vagyok, megérkeztem ' de ez a perc még váratott magára..
egyes ülésen ültem. és előttem állt egy kisfiú meg a barátja, beszélgettek. nem tudom,hogy miről mert igazából nem is figyeltem oda, meg nem is akartam kihallgatni a beszélgetésüket..
az egyik kisfiú leszállt. a másik ottmaradt é az anyukájával beszélgettek,hogy mikor fognak elmenni ide meg oda..
a kisfiú olyan 7-8 éves lehetett, melegítő és foci edzőcipő volt rajta, kezében egy kisebb méretű focilabda.. nem engedte el, akkor sem amikor a busz kanyarodott, végig fogta és úgy beszélt az anyukájáho.
utána (szerintem) az anyukája csokit adott neki, vagy esetleg ő vett elő egy kicsit.. evett.
a busz elkanyarodott, a fiú kezében a csoki és a labda.. vajon melyiket engedi el,hogy kapaszkodni tudjon?
a csokit? a labdát?
és a labdát engedte el. majd amikor a busz már csak egyenesen ment megette a csokiját.

kiskoromban nekem is nagyon sok hobbim volt, vagy csak kedvenc tárgyaim amit mindig vittem magammal..
ma már más a helyzet, ma a szívemben vannak a fontos emlékek a fontos dolgok és a gondolatok.
nem tudom melyiket engedném el. a csokit vagy azt ami számomra fontos.. ?!
kinek melyik a lényegesebb..

lehet,hogy csak egy kis calfa játék volt ez, és csak én hiszem azt,hogy abban a pillanatban a fiúnak fontosabb volt a csoki,mint a labda.. de én akármilyen kanyar is jöjjön sosem fogom elengedi azt, ami bennem van, amit tulajdonképpen még a kezemben tartok.
vannak emberek, akik gondolkodás nélkül kiengedik a kezükből a boldogságot, a szeretet..
és vannak azok, akik minden órában, minden percben azért küzdenek ,hogy legyen,amit a kezükben tarthatnak..