egy pillanat csak.. saját

reggel volt. az az igazán hideg,télies csípős hideg.
ahogy kidugtam az orrom az ajtón,éreztem,hogy ez a nap más lesz..kicsivel tanulságosabb,igazmondóbb.
abban a pillanatban kezdődött minden. megláttam a szomszéd srácot az út túloldalán majd megláttam a galambokat,ahogyan a magasba szállnak..
vajon ők tudják,hogy esetleg amerre repülnek az a rossz irány? és vajon valaha a jó irányba repültek eddig?
és vajon ha elindultak a rossz irányba gőzerővel elindulhatnak a jó felé?
nem hiszem..ha hibát követnek el,azt csak az idő múlásával veszik észre.lehet,hogy éppen csak két házzal szállnak arrébb,de lehet,hogy éppen az a fordulópont a létükben..
nos. rájönnek,hogy hibáztak és onnantól? megáll minden? abbahagyják a repülést,ledobják a szárnyaikat? nem.
tanulnak a rosszból,és elindulnak más merre sosem adják fel. mindig mennek valamerre.. az életükben nincs megállás.
és vajon,akkor mivan ha egész életük során a jó irány felé haladtak?egyszerű a válasz.. unalmas és szürke hétköznapok.nincs benne tanulnivaló,és tulajdonképpen nincsen benne élet sem.
és ha folyton csak a rossz út vezérli őket?elindulnak. aztán rájönnek,hogy rossz az irány,majd maximum búslakodnak egy csöppet, 180°-os fordulatot vesznek,majd elindulnak egy másik irányba. lehet hogy éppen az az út sem a 'jó' út,de mennek és sosem lassítanak.
az életben,nincs olyan,hogy nincs sehogy.. mindig van valahogy.. az utunk és az időnk véges. de most még,ma még itt vagyunk.. meg keresni kell keresni azt,ami a szívünk aranyútja..