saját .. :)

nem akarom hallani a neved,mert akkor az agyam szüntelenül rajtad kattogna az érintésekre.. a bókokra, a csókokra és az édes fülembesugott szeretlek szavakra..
Nem akarom leirni a neved, mert voltaképpen nem is tudnám.. csak csikorogtatnám a tolllat a papiron.. milliónyi kék irka-firkà rajzolnék . csak azért hogy a nevedet még eszembe se jusson..
megkerek mindenkit.. az összes baràtot hogy vegyé

k ugy hogy nem létezel, hogy elnyelt egy nagy fekete lyuk es ne mondjàk ki a nevedet..
es ha megis megtenné valaki?
vagy végre talán le tudnám irni egy összefirkàlt papirlapra a neved? a két szò hallatán elmosolydnék , és azt mondanàm: elengedtem.. és ha végre le tudnám irni a neved?
szép egyre nagyobb mintákat rajzolnék mellé.. majd amikor már majdnem az összes hely elfogyott a papiron,jő erősen megragadnám a tollat,vennék egy mély levegőt és olyan szépen,olyan nagyba amennyire csak kifér: hogy mindenki làthassa firkantanék egy végtelent összehajtanám a lapot és mintha az volna minden kincsem eltenném a fiókba,örökre a végtelenbe.. ~ !!