büszke vagyok,hogy van mire büszkének lennem..*saját*
nem kérkedésből, nem egoizmusból, sem önmagam fényezéséből pattant ki a fejemből,amit lefogok írni.. csak úgy gondolom,hogy a mai világban az embereknek kevés olyan dolguk van, amire büszkék lehetnek. nos, nekem van pár, és ezt szeretném leírni, megmutatni, és persze kicsit elgondolkodtatni másokat. kisebbnél kisebb dolgokra lehet büszke az ember!
lehet az is nagy büszkeség ha egy cég sok-sok pénzt adományoz a beteg gyerekeknek, vagy a szegényeknek. és az is lehet nagy büszkeség valakinek,ha kitűz maga elé egy célt, és azt hosszabb-rövidebb idő alatt el is éri.
a lényeg a felfogásban van, az emberek életszemléletében..
' Hol is kezdjem? Nem vagyok hiú,sem beképzelt..
Vannak dolgok amikre viszont büszkének kell lennem!
Kezdjük talán a legelején.
Általános iskolás voltam, kicsi. Sokat beszéltem,sokat játszottam a többiekkel, mindig barátkozó szellemű voltam. Anyukám be akart íratni valami délutáni foglalkozásra,hogy valahol le tudjam vezetni a fölös energiákat.. A választás a drámára esett. Elkezdtem.. Egy fél év után nem annyira tetszett, így kiléptem. Viszont a tanáraim nagyon dicsértek, és nem akarták,hogy abba hagyjam,mivel láttak bennem valamit.. Anyukám, nem akarta erőltetni a dolgot, Rám bízta a döntést.
Felsős lettem és úgy gondoltam,mivel szerettem járni addig is, és mivel új tanár tanította, elmentem még egyszer. Két másik barátnőmmel - 7.re már csak egyedül voltam, de akkor már szinte mindenki a barátom lett-
Újra belefogtam. Életem legnagyobb hibája lett volna,ha nem teszem meg!
Azóta eltelt pár év.. ha a bizonyítványokat nézem, és visszagondolok az emlékekre,akkor semmiségek..viszont évekig voltam egy csodálatos kör tagja!
Büszke vagyok magara,hogy el mertem újra kezdeni, hogy nem hagytam abba,hogy a mai napig nem hagytam abba,hogy 8 éve csinálom, és hogy szeretem csinálni!
Folytassuk nem ennyire tényközlő dolgokkal.. A barátokkal.
Volt pár nagyon-nagyon jó barátom,akiket a mai napig szeretek, és megbízom bennük, holott
változtunk.. ők is és én is! Ez engem egy cseppet sem zavar..
Büszke vagyok a barátaimra, és magamra is,hogy Ilyen jó barátaim voltak!
Folytassuk a jelennel.
Barátok. Két olyan BARÁT van jelen pillanatban az életemben, akik minden percben fogják a kezemet, és sosem hagyják,hogy rossz dolgot tegyek,hogy bánkódjak feleslegesen, vagy éppen ha sírni akarok, leülnek velem, és meghallgatják a bajaimat, és utána, rájövök,hogy "hééé! te itt vagy nekem, miért sírjak tovább?"majd megölelnek..
Büszke vagyok rájuk! Arra,hogy megismertem őket, arra,hogy nem csalódom bennük nap,mint nap.. sőt! nem mondom,hogy soha.. mert olyan nem létezik,de mindent megtesznek,hogy ne kelljen csalódni egyikünknek sem.
Beszéljünk egy kicsit rólam.
Büszke vagyok magamra, olyan szempontból is,hogy nem vagyok hazug ember.
nem csapok be másokat, nem vezetek meg másokat! Büszke vagyok arra,hogy emelt fővel léphetek ki az ágyból reggel, és nem kell azon aggódnom, hogy aznap mit kelljen újra összehazudnom.
Büszke vagyok arra is.. igazából,lehet,hogy csak én gondolom így, és lehet,hogy sok ember csalódott bennem,de akik számomra igazán fontosak, azokat próbálom soha sem megbántani!
Büszke vagyok, az anyukámra. a családomra.
Beszéljük, a kutyámról.
Anyukám régebben azért nem akarta,hogy legyen mert úgy vélte,hogy nem foglalkoznék vele,hogy csak egy napra kéne,és nem tanítanám, nem vinném le sétálni, szó szerint idők múlva nem érdekelne.
Mivel leírom ide, gondolhatják,hogy nem így lett...
Szobatiszta már fél éves korától, minden nap sétáltatom, játszom vele, tanítom.
A legbüszkébb gazdi vagyok a világon!
Végezetül beszéljünk egy olyan dologról,ami egész életem során rajtam lesz.
A tetoválásom.
Születésnapomkor merült fel bennem,úgy Istenigazán,hogy szeretnék.Nagy kérdőjel volt,hogy lehet-e?! Nem sokszorozom a szót, megengedték.
Október 11.-e volt nem hátráltam meg, nem éreztem rossz döntésnek. Elment A barátnőmmel, és megcsináltattam. Fájt, hogyne fájt volna.. de annyira akartam,annyira elszánt voltam,hogy nem érdekelt! Akartam. A mai napig akarom, és ha valaki azt mondaná,hogy minden este eltűnik a bőrömről, és csak úgy lehet rajtam örökre,hogy minden nap újravarrják nem érdekelne! Megcsináltatnám.. minden nap, minden pillanatban!
Egy fikarcnyi másodpercre sem bántam meg,hogy a tarkóm alatt van,hogy nem színes,hogy csak 10 centi. Egy percig SEM.
Büszke vagyok arra,hogy érdekel a művészet.. hogy nem kallódok a sok emberrel, hanem magam vagyok egy ember! Lehet,hogy csak egy szelet a mézestortából, de ÉN egy szelet lehetek!
És a legfontosabb emberi jelző, ami szerintem néha a világ legrosszabb tulajdonsága is, Bízok,Hiszek, Megbocsátok.
Bízok az emberekben, pedig sokszor átvertek már
Hiszek az embereknek, maximum újra meg újra csalódom bennük
Megbocsátok, ha látok reményt..
Ez az én történetem.
ÉS TE MIRE VAGY BÜSZKE? '
lehet az is nagy büszkeség ha egy cég sok-sok pénzt adományoz a beteg gyerekeknek, vagy a szegényeknek. és az is lehet nagy büszkeség valakinek,ha kitűz maga elé egy célt, és azt hosszabb-rövidebb idő alatt el is éri.
a lényeg a felfogásban van, az emberek életszemléletében..
' Hol is kezdjem? Nem vagyok hiú,sem beképzelt..
Vannak dolgok amikre viszont büszkének kell lennem!
Kezdjük talán a legelején.
Általános iskolás voltam, kicsi. Sokat beszéltem,sokat játszottam a többiekkel, mindig barátkozó szellemű voltam. Anyukám be akart íratni valami délutáni foglalkozásra,hogy valahol le tudjam vezetni a fölös energiákat.. A választás a drámára esett. Elkezdtem.. Egy fél év után nem annyira tetszett, így kiléptem. Viszont a tanáraim nagyon dicsértek, és nem akarták,hogy abba hagyjam,mivel láttak bennem valamit.. Anyukám, nem akarta erőltetni a dolgot, Rám bízta a döntést.
Felsős lettem és úgy gondoltam,mivel szerettem járni addig is, és mivel új tanár tanította, elmentem még egyszer. Két másik barátnőmmel - 7.re már csak egyedül voltam, de akkor már szinte mindenki a barátom lett-
Újra belefogtam. Életem legnagyobb hibája lett volna,ha nem teszem meg!
Azóta eltelt pár év.. ha a bizonyítványokat nézem, és visszagondolok az emlékekre,akkor semmiségek..viszont évekig voltam egy csodálatos kör tagja!
Büszke vagyok magara,hogy el mertem újra kezdeni, hogy nem hagytam abba,hogy a mai napig nem hagytam abba,hogy 8 éve csinálom, és hogy szeretem csinálni!
Folytassuk nem ennyire tényközlő dolgokkal.. A barátokkal.
Volt pár nagyon-nagyon jó barátom,akiket a mai napig szeretek, és megbízom bennük, holott
változtunk.. ők is és én is! Ez engem egy cseppet sem zavar..
Büszke vagyok a barátaimra, és magamra is,hogy Ilyen jó barátaim voltak!
Folytassuk a jelennel.
Barátok. Két olyan BARÁT van jelen pillanatban az életemben, akik minden percben fogják a kezemet, és sosem hagyják,hogy rossz dolgot tegyek,hogy bánkódjak feleslegesen, vagy éppen ha sírni akarok, leülnek velem, és meghallgatják a bajaimat, és utána, rájövök,hogy "hééé! te itt vagy nekem, miért sírjak tovább?"majd megölelnek..
Büszke vagyok rájuk! Arra,hogy megismertem őket, arra,hogy nem csalódom bennük nap,mint nap.. sőt! nem mondom,hogy soha.. mert olyan nem létezik,de mindent megtesznek,hogy ne kelljen csalódni egyikünknek sem.
Beszéljünk egy kicsit rólam.
Büszke vagyok magamra, olyan szempontból is,hogy nem vagyok hazug ember.
nem csapok be másokat, nem vezetek meg másokat! Büszke vagyok arra,hogy emelt fővel léphetek ki az ágyból reggel, és nem kell azon aggódnom, hogy aznap mit kelljen újra összehazudnom.
Büszke vagyok arra is.. igazából,lehet,hogy csak én gondolom így, és lehet,hogy sok ember csalódott bennem,de akik számomra igazán fontosak, azokat próbálom soha sem megbántani!
Büszke vagyok, az anyukámra. a családomra.
Beszéljük, a kutyámról.
Anyukám régebben azért nem akarta,hogy legyen mert úgy vélte,hogy nem foglalkoznék vele,hogy csak egy napra kéne,és nem tanítanám, nem vinném le sétálni, szó szerint idők múlva nem érdekelne.
Mivel leírom ide, gondolhatják,hogy nem így lett...
Szobatiszta már fél éves korától, minden nap sétáltatom, játszom vele, tanítom.
A legbüszkébb gazdi vagyok a világon!
Végezetül beszéljünk egy olyan dologról,ami egész életem során rajtam lesz.
A tetoválásom.
Születésnapomkor merült fel bennem,úgy Istenigazán,hogy szeretnék.Nagy kérdőjel volt,hogy lehet-e?! Nem sokszorozom a szót, megengedték.
Október 11.-e volt nem hátráltam meg, nem éreztem rossz döntésnek. Elment A barátnőmmel, és megcsináltattam. Fájt, hogyne fájt volna.. de annyira akartam,annyira elszánt voltam,hogy nem érdekelt! Akartam. A mai napig akarom, és ha valaki azt mondaná,hogy minden este eltűnik a bőrömről, és csak úgy lehet rajtam örökre,hogy minden nap újravarrják nem érdekelne! Megcsináltatnám.. minden nap, minden pillanatban!
Egy fikarcnyi másodpercre sem bántam meg,hogy a tarkóm alatt van,hogy nem színes,hogy csak 10 centi. Egy percig SEM.
Büszke vagyok arra,hogy érdekel a művészet.. hogy nem kallódok a sok emberrel, hanem magam vagyok egy ember! Lehet,hogy csak egy szelet a mézestortából, de ÉN egy szelet lehetek!
És a legfontosabb emberi jelző, ami szerintem néha a világ legrosszabb tulajdonsága is, Bízok,Hiszek, Megbocsátok.
Bízok az emberekben, pedig sokszor átvertek már
Hiszek az embereknek, maximum újra meg újra csalódom bennük
Megbocsátok, ha látok reményt..
Ez az én történetem.
ÉS TE MIRE VAGY BÜSZKE? '
Megjegyzések
Megjegyzés küldése