képek a telefonomban.. üzenetek a memóriában, emlékek a fejemben, érzések a szívemben.
szóval,mióta megvan ez a blog, nem sok bejegyzés szólt rólam.. nem akartam, nem mertem vagy egyáltalán nem is tudtam volna összeszedni a sok kuszaságot és leírni egyetlen bejegyzésbe. régen nagyon sokat írtam róla.. róla vagy éppen róla.. neveket nem említve, csak puszta érzéseket.
most valahogy megint egy ilyen lesz.. kezdjük Nála.
decemberben ismertem meg, azt se tudom igazából,hogy milyen az igazi puszta lénye.
akkor.. december tájt, bunkó volt, flegma, idegtépő.
sosem mondtam ki,hogy ismerem.. igazából csak egy ismerős volt a tucatból. olyan "köszönőviszony" .. aztán megkedveltem. nem tudom miért.. nem tudom, minek.. vagy hogy hogyan. egyszerűen csak.
kihagynék egy kb. fél éves időszakot, mert annyi negatívat le sem lehetne írni, amennyi abban volt.
eljött a 2012 vége.. teljesen más volt. nem olyan,mint régen.. és még poénkodtunk is,hogy "héé, te régen nem ilyen voltál.. vajon akkor kivel beszéltem?"
aztán jött az a rész, amikor azt gondoltam,hogy kedvel.
(mai napig nem tudom erre a választ.de már nem is érdekel. )
nem tudtam nagyon másra gondolni.. (talán mert nem is volt más)
aztán eljött a második Róla..
szalagavató volt. Reginél voltunk, szokásos készülődések, mint a csajok a filmekben.. lelkizések.
sokat beszélgettünk, és még annál is többet. izgultam,mivel én konferáltam szalagavatón..
de arra kristálytisztán emlékszel,hogy azt mondtam" manapság minden olyan monoton.. minden hétfőm ugyanúgy telik, péntekig.. semmi új nincs, semmi változás"
aztán ez teljesen helytelen mondat volt- a nap végére rájöttem-
megismertem.. teljesen "véletlenül", amiben persze nem hiszek,mivel nincsenek véletlenek..
idősebb, kedvesebb, sármosabb volt,mint eddig bárki.. kicsit csipkelődő, pont jó.
szokásos kisebbségi komplexusom révén nem mertem feltételezni sem,hogy kedvel.. hogy aranyosnak tart, vagy kedvesnek .. vagy mit tudjam én, bárminek ami pozitív.
persze, ott volt a barátja, akit én már alapból ismertem.. és elkezdtünk beszélgetni, dumálni.
később elmentünk városba.. folytattuk a beszélgetést.. szerintem ennyi értelmiségi emberrel sose kommunikáltunk.
aztán mivel ő nem éppen lakik a város szívében, csak a hétvégéket vártam.. valahogy nem csak miatta hanem a társaság miatt is.
el is jött a második ilyen hétvége. pizzázni mentünk, 5-en.
jól is éreztük magunkat.. semmi bibi nem volt, kivéve egy bókot, amit szerintem sose fogok elfelejteni.. nem is tudtam abban a pillanatban hova tenni, -szerintem még mindig nem tudom-
akkor már tudtam,hogy kedvel.. nem is nagyon tőle, de tudtam. az volt a lényeg.
eljött a következő hét, de persze közben, beszélgettünk.. és végre valakit normálisnak találtam, és szerintem ő is engem..
már csak 4en voltunk.. ilyen duplarandi feeling..
filmezés, meg süti sütés, meg beszélgetések, meg jókedvek voltak.. tényleg!
aztán hazakísért, kisebb részletet most mellőzöm.. ismét beszélgetés, végig mosolyogtam hazafele.. egymás kezét fogva jöttünk haza, majd csók.
valahogy abban a pillanatban, nem is tudtam hova tenni a dolgot, szerintem egy jókora alvás kellett, mire felfogtam az egészet..
másnap jött a hidegzuhany. utána rá egy napra még nagyobb hidegzuhany.
kiderült,hogy barátnője van.. és nem megy ez az egész.
szerintem akkor még veszekedtem vele.. megmondtam neki,hogy soha többet nem akarok vele beszélni, nem akarom látni. ( aminek a fele sem volt igaz.. )
és jött a bukkanó (ismét) hogy mellettem újra 16évesnek érezte magát.. és ez persze nem jó pont.
nos.. teljesen nem az átverős típus. teljesen normális, értelmes,okos, kedves, rendes..
nem tudok róla sok mindent.. de valahogy.. a két szemében nem azt láttam,hogy nem akarna velem lenni ..
valahogy.. amikor a szemébe néztem, felnéztem rá..
sokat bánkódtam. és nagyon rosszul esett.. nem is amiket tett,hanem amiket mondott.. ahogyan és amikor.
" ez most más lesz.. " igen látom :)
viszont, én vagyok a világ legszerencsésebb 16 éves lánya, hiszen van két csodálatos barátnőm, akik mellettem állnak.
képek a telefonomban.. üzenetek a memóriában, emlékek a fejemben, érzések a szívemben..
első lépés megvolt,hogy elfelejtsem.. tiltás.
második lépés: gondolatok törlése..
harmadik lépés: rájönni arra,hogy Ő vesztett azzal,hogy nem akart jobban megismerni
negyedik lépés: újra kinyitni a szívem és várni. várni egy újabb "véletlenre"
most valahogy megint egy ilyen lesz.. kezdjük Nála.
decemberben ismertem meg, azt se tudom igazából,hogy milyen az igazi puszta lénye.
akkor.. december tájt, bunkó volt, flegma, idegtépő.
sosem mondtam ki,hogy ismerem.. igazából csak egy ismerős volt a tucatból. olyan "köszönőviszony" .. aztán megkedveltem. nem tudom miért.. nem tudom, minek.. vagy hogy hogyan. egyszerűen csak.
kihagynék egy kb. fél éves időszakot, mert annyi negatívat le sem lehetne írni, amennyi abban volt.
eljött a 2012 vége.. teljesen más volt. nem olyan,mint régen.. és még poénkodtunk is,hogy "héé, te régen nem ilyen voltál.. vajon akkor kivel beszéltem?"
aztán jött az a rész, amikor azt gondoltam,hogy kedvel.
(mai napig nem tudom erre a választ.de már nem is érdekel. )
nem tudtam nagyon másra gondolni.. (talán mert nem is volt más)
aztán eljött a második Róla..
szalagavató volt. Reginél voltunk, szokásos készülődések, mint a csajok a filmekben.. lelkizések.
sokat beszélgettünk, és még annál is többet. izgultam,mivel én konferáltam szalagavatón..
de arra kristálytisztán emlékszel,hogy azt mondtam" manapság minden olyan monoton.. minden hétfőm ugyanúgy telik, péntekig.. semmi új nincs, semmi változás"
aztán ez teljesen helytelen mondat volt- a nap végére rájöttem-
megismertem.. teljesen "véletlenül", amiben persze nem hiszek,mivel nincsenek véletlenek..
idősebb, kedvesebb, sármosabb volt,mint eddig bárki.. kicsit csipkelődő, pont jó.
szokásos kisebbségi komplexusom révén nem mertem feltételezni sem,hogy kedvel.. hogy aranyosnak tart, vagy kedvesnek .. vagy mit tudjam én, bárminek ami pozitív.
persze, ott volt a barátja, akit én már alapból ismertem.. és elkezdtünk beszélgetni, dumálni.
később elmentünk városba.. folytattuk a beszélgetést.. szerintem ennyi értelmiségi emberrel sose kommunikáltunk.
aztán mivel ő nem éppen lakik a város szívében, csak a hétvégéket vártam.. valahogy nem csak miatta hanem a társaság miatt is.
el is jött a második ilyen hétvége. pizzázni mentünk, 5-en.
jól is éreztük magunkat.. semmi bibi nem volt, kivéve egy bókot, amit szerintem sose fogok elfelejteni.. nem is tudtam abban a pillanatban hova tenni, -szerintem még mindig nem tudom-
akkor már tudtam,hogy kedvel.. nem is nagyon tőle, de tudtam. az volt a lényeg.
eljött a következő hét, de persze közben, beszélgettünk.. és végre valakit normálisnak találtam, és szerintem ő is engem..
már csak 4en voltunk.. ilyen duplarandi feeling..
filmezés, meg süti sütés, meg beszélgetések, meg jókedvek voltak.. tényleg!
aztán hazakísért, kisebb részletet most mellőzöm.. ismét beszélgetés, végig mosolyogtam hazafele.. egymás kezét fogva jöttünk haza, majd csók.
valahogy abban a pillanatban, nem is tudtam hova tenni a dolgot, szerintem egy jókora alvás kellett, mire felfogtam az egészet..
másnap jött a hidegzuhany. utána rá egy napra még nagyobb hidegzuhany.
kiderült,hogy barátnője van.. és nem megy ez az egész.
szerintem akkor még veszekedtem vele.. megmondtam neki,hogy soha többet nem akarok vele beszélni, nem akarom látni. ( aminek a fele sem volt igaz.. )
és jött a bukkanó (ismét) hogy mellettem újra 16évesnek érezte magát.. és ez persze nem jó pont.
nos.. teljesen nem az átverős típus. teljesen normális, értelmes,okos, kedves, rendes..
nem tudok róla sok mindent.. de valahogy.. a két szemében nem azt láttam,hogy nem akarna velem lenni ..
valahogy.. amikor a szemébe néztem, felnéztem rá..
sokat bánkódtam. és nagyon rosszul esett.. nem is amiket tett,hanem amiket mondott.. ahogyan és amikor.
" ez most más lesz.. " igen látom :)
viszont, én vagyok a világ legszerencsésebb 16 éves lánya, hiszen van két csodálatos barátnőm, akik mellettem állnak.
képek a telefonomban.. üzenetek a memóriában, emlékek a fejemben, érzések a szívemben..
első lépés megvolt,hogy elfelejtsem.. tiltás.
második lépés: gondolatok törlése..
harmadik lépés: rájönni arra,hogy Ő vesztett azzal,hogy nem akart jobban megismerni
negyedik lépés: újra kinyitni a szívem és várni. várni egy újabb "véletlenre"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése