life.. *saját
az életet mindenki hasonlítja valamihez.. egy véget nem érő körforgáshoz..
maga az utazás lényegéhez, és nem pedig a cél beteljesítéséhez.
szerintem, sima egyszerű gyerek fejjel, az élet olyan,mint a magasugrás.
először kezded egy nem olyan magasnál.. és amikor a terem végéből elkezdesz futni, nem állíthat meg senki, mert még nem olyan nagy az akadály. hiszel magadban. és amikor pár karnyújtás választ el az ugrástól, nekirugaszkodsz ,átugrod a rudat, és máris a puha matracon érzed magad mert megcsináltad és biztonságban érezheted magad. legyőzted az első feladatot.
majd,amikor megfogják és felemelik a magasságot, kicsit megijedsz, kicsit megtorpansz, és már úgy érezd,mintha pár kilóval nehezebb lennél.
feszült vagy de még mindig bízol magadban. mély levegőt veszel és el kezdesz futni.
nagy ugrás, és ismét megcsinálod !
ezt megtehetik veled még néhányszor, és sajnos meg is teszik, mivel a te feladatot a legjobbat kihozni magadból.
és amikor már a léc magassága majdnem szemmagasságban van, teljesen beijedsz..
nem tudod,hogy mit tegyél, neki merjél-e egyáltalán indulni.. vagy esetleg megtorpanj. elkezdesz agyalni más,jobb technikákon, majd rád szólnak,hogy Indulj már !
mert talán ők nem annyira félnek.. vagy talán csak ügyesebbek,mint te? vagy csak előbb túl akarnak esni rajta? nem tudni.. ez nem változtat azon a tényen, hogy menned kell. ugranod kell.
nekifutsz.. erőből,ahogy csak bírsz, majd ugrasz. levered a lécet, a hátadra esel és nagyon megütöd magad.. mérgelődsz, hogy minek is indultál el.. minek fogtál neki mikor úgysem sikerült.. és csak fájdalmat okoztál magadnak.
aztán szépen visszasétálsz a sorba. kicsit szomorúan. kicsit fáradtan. majd a tanár ad még egy lehetőséget. visszanézel ránézel az akadályra és rájössz arra,hogy már átugrottál vagy 10-szer azon a nyamvadt lécen, és eljut az agyadig, hogy miért ne sikerülhetne? talán azért mert elsőre nem ment? nevetséges.. addig kell próbálkozni, amíg nem tudod megtenni. fáj? lehet.. össze kell szedni magunkat, mély levegőt venni és újra megtenni.
elindulsz, futsz. nem nézel semerre, nem gondolsz semmire, csak nézed a matracot, és biztatod magadat,hogy menni fog.. majd egy sima mozdulattal érzed,hogy máris a szivacson fekszel. hátrapillantsz és észreveszed,hogy a rúd meg sem rezzent.. elmosolyodsz. és rájössz,hogy semmi sem olyan nehéz..lehet,hogy elsőre nem megy.. de másodikra, harmadikra, századjára menni fog.
az emberekkel viszont ez a probléma. egyszer nem megy nekik valami és máris feladják.
furcsa párosítás ez. élet és magasugrás? ha jobban belegondolunk nem..
feladat. akadály. erő. kitartás.fájdalom. hibák. "
maga az utazás lényegéhez, és nem pedig a cél beteljesítéséhez.
szerintem, sima egyszerű gyerek fejjel, az élet olyan,mint a magasugrás.
először kezded egy nem olyan magasnál.. és amikor a terem végéből elkezdesz futni, nem állíthat meg senki, mert még nem olyan nagy az akadály. hiszel magadban. és amikor pár karnyújtás választ el az ugrástól, nekirugaszkodsz ,átugrod a rudat, és máris a puha matracon érzed magad mert megcsináltad és biztonságban érezheted magad. legyőzted az első feladatot.
majd,amikor megfogják és felemelik a magasságot, kicsit megijedsz, kicsit megtorpansz, és már úgy érezd,mintha pár kilóval nehezebb lennél.
feszült vagy de még mindig bízol magadban. mély levegőt veszel és el kezdesz futni.
nagy ugrás, és ismét megcsinálod !
ezt megtehetik veled még néhányszor, és sajnos meg is teszik, mivel a te feladatot a legjobbat kihozni magadból.
és amikor már a léc magassága majdnem szemmagasságban van, teljesen beijedsz..
nem tudod,hogy mit tegyél, neki merjél-e egyáltalán indulni.. vagy esetleg megtorpanj. elkezdesz agyalni más,jobb technikákon, majd rád szólnak,hogy Indulj már !
mert talán ők nem annyira félnek.. vagy talán csak ügyesebbek,mint te? vagy csak előbb túl akarnak esni rajta? nem tudni.. ez nem változtat azon a tényen, hogy menned kell. ugranod kell.
nekifutsz.. erőből,ahogy csak bírsz, majd ugrasz. levered a lécet, a hátadra esel és nagyon megütöd magad.. mérgelődsz, hogy minek is indultál el.. minek fogtál neki mikor úgysem sikerült.. és csak fájdalmat okoztál magadnak.
aztán szépen visszasétálsz a sorba. kicsit szomorúan. kicsit fáradtan. majd a tanár ad még egy lehetőséget. visszanézel ránézel az akadályra és rájössz arra,hogy már átugrottál vagy 10-szer azon a nyamvadt lécen, és eljut az agyadig, hogy miért ne sikerülhetne? talán azért mert elsőre nem ment? nevetséges.. addig kell próbálkozni, amíg nem tudod megtenni. fáj? lehet.. össze kell szedni magunkat, mély levegőt venni és újra megtenni.
elindulsz, futsz. nem nézel semerre, nem gondolsz semmire, csak nézed a matracot, és biztatod magadat,hogy menni fog.. majd egy sima mozdulattal érzed,hogy máris a szivacson fekszel. hátrapillantsz és észreveszed,hogy a rúd meg sem rezzent.. elmosolyodsz. és rájössz,hogy semmi sem olyan nehéz..lehet,hogy elsőre nem megy.. de másodikra, harmadikra, századjára menni fog.
az emberekkel viszont ez a probléma. egyszer nem megy nekik valami és máris feladják.
furcsa párosítás ez. élet és magasugrás? ha jobban belegondolunk nem..
feladat. akadály. erő. kitartás.fájdalom. hibák. "
Megjegyzések
Megjegyzés küldése