két hét és egy nap

Előszó

Milliónyi ember életének részese voltam már, hosszabb-rövidebb ideig. Vannak akik nem hisznek bennem, és vannak akik minden percben reménykednek,hogy egy napon betoppanok az életükbe.

Sem Jack, sem pedig Zoé nem számított rám, nem keresett, nem kutatott, és én mégis pont őket szemeltem ki magamnak, arra a napra. Január harmincegyedikére.

Nos, magát a történetet gondolhatod unalmasnak, mindennapinak, közhelyesnek. A téma én vagyok, a történet pedig egy fiúról és egy lányról szól, akik egy nap találkoznak, és az a nap mindkettejük számára sorsfordító lesz.

A lány egy kedves, visszafogott másodikos gimnazista, a fiú pedig, egy okos közkedvelt végzős.Addig a napig sosem látták még egymást,pedig egy városban laktak.Akkor még nem tudták,de az a nap, egy gyönyörű utazás kezdete lesz.  

Első fejezet

Zoé
január.31

Mint minden csütörtök reggel ma is, hatóra harminckor keltem.Ma nem mentem be a suliba, mivel a hét elején elkapott valami nyavalya ami teljesen ledöntött a lábamról. Az orvos pedig jó fej volt, és egész hétre adott igazolást. Szerencsére szerda estére már sokkal jobban voltam, így a mai reggelem elég jól kezdődött.

Amint felkeltem, levittem a kutyát sétálni,majd csináltam Anyunak és magamnak reggelit.

Főztem neki egy jó erős feketét ami mellé sütöttem rántottát, az éhes gyomromnak pedig pirítóst és egy kis teát főztem. Mire én csigatempóban elmajszoltam a mézzel megkent pirítósomat, Anya már el is ment dolgozni. A hűtő majdnem hogy csak üres volt, így nem volt más választásom el kellett mennem a boltba. Ezzel semmi probléma nem volt,hiszen szeretek vásárolni, csak azt nem szeretem,hogy a bolt vagy tizenöt percre van a házunktól.. 

-Nembaj!-mondtam magamban felvettem egy kényelmes cipőt egy vékony farmerkabátot és elindultam.Az utakon csak úgy nyüzsögtek az emberek, mindenki sietett, vagy a munkahelyére vagy az iskolába, vagy egy korán reggeli randira, vagy csak éppen a boltba, mint ahogyan én is tettem.A vékony farmerdzsekim is elég volt,nem fáztam, hiszem már tavaszodik. Süt a nap, és amúgy sem vagyok egy fázós típus. A madarak csak úgy csicseregtek,mintha télen egy szó sem hagyhatná el a szájukat, csak amikor tavasz van és jó idő.Végre odaértem a bolthoz.Igazából nem bántam azt a kis sétát, mivel már napok óta csak az ágyban feküdtem, és friss levegőt is maximum akkor érezhetett a tüdőm,amikor Anyu kinyitotta nekem szellőztetés gyanánt az ablakot.Bementem, megvettem a listán lévő dolgokat.Kenyeret, tejet, vajat, parizert, és egy kis csokit. Fizettem, majd azzal a lendülettel összepakoltam, és siettem is ki a boltól.

Amikor hazaértem, adtam a kutyámnak, Bess-nek is egy kis reggelit.Nagyon örült neki. Imád enni.Imád játszani, nagyon bohókás egy kutya.Pont olyan,mint én.Szereti ha odafigyelnek rá, ha szeretgetik, ha játszanak vele, vagy ha az ember ágyában aludhat egy fáradt nap után.Majd leheveredtem a kanapéra tévét nézni. A léckét elkértem már az osztályfőnökömtől.Már hétfő délután csörgött a telefon,hogy hol vagyok,hogy mi bajom van és,hogy reméli,hogy mielőbb meggyógyulok.Megnyugtattam,hogy csak valami megfázás fene lehet a bajom,semmi komolyabb.Szóval,megvolt minden fontos anyag ami kellett, de nem nagyon volt kedvem tanulni. A délutáni tévénézés alatt el kezdtem néztni egy baromi unalmas filmet, ami alatt elaludtam, és csak arra keltem fel,hogy Anya telefonált,hogy ma kicsit később jön haza.És ha ebédelni szeretnék, menjek el valami gyorsétterembe, vagy rendeljek magamnak valamit. Viszont rám szólt,hogy semmi esetre se álljak neki magamnak főzni. Persze ő is tudja, hogy nem főzök rosszul, sőt.. egész klassz kis kajákat tudok összerittyenteni, csak ahogy utána kinéz a konyha.. Mintha a második világháború a konyha féle csatatéren játszódott volna.Ezt persze Anya irtózatosan nem szereti. Szerencsémre akkor nem volt otthon,szóval bármit csinálhattam.Kedvem nem volt elmenni enni valamit, rendelni meg nem akartam. Untam már a pizzákat.Így puszta unalomból nekiálltam főzni spagettit. Alapanyag volt otthon, időm is akadt bőven, senki sem zavart szóval szépen lassan megfőztem. Az íze nem éppen olyan volt,mintha Anya csinálta volna, de éhes gyomor mindent bevesz! Oda se figyeltem,hogy mennyi időt lustálkodtam el a tévé előtt, na meg persze a konyha rendbehozása sem kétperces feladat volt,így az óra lassan hetet ütött. Itt volt az ideje levinni Bess-t. Felvettem a dzsekimet, cipőt húztam a lábamra majd futottunk is a legközelebbi parkig.Nagyon szerettem ott sétálgatni no meg a naplementét csodálni a padokról.

A kutya persze lehozta magával a labdáját, hiszen imád a szabadban játszani, és futkározni. Eldobtam majd visszahozta, eldobtam majd visszahozta. Így ment ez egy jó darabig, amikor arra jött egy srác, és Bess teljes nekifutással kilökte a kezéből a táskáját, vele együtt a papírjait is.A srác azt sem tudta,hogy a kutya honnan szaladt oda hozzá, és főleg nem azt,hogy miért. Bess persze, -mint aki jót csinált-letette elé a labdát és várta,hogy játsszon vele.

Odafutottam,hogy segítsek a fiúnak összeszedni az iratait, majd elnézést kértem tőle a hóbortos kutyám viselkedése miatt.Kicsit zavarban volt, kapkodva összeszedte a dolgait majd rám mosolygott és elment.Bess utána szépen leült mellém, és együtt gyönyörködtünk a jó időben, a madarakban és a csendes csütörtöki estében.

Az előbb említett srác, egy bő óra múlva visszajött nagy mosollyal az arcán.

Odament Bess-hez,majd megsimogatta és kivette a táskájából a kutya labdáját.

-Ezt véletlenül te dobtad bele,igaz? -kérdezte Bess-től felhúzott szemöldökökkel.

-Jack vagyok-mondta.

-Ne haragudj, nem tudom mi ütött a kutyámba..nem szokott ilyeneket csinálni!-habogtam neki..

-Semmi baj, megmosolyogtatott amikor észrevettem a suliban.

Köhögött egyet és kicsit bután elismételte:

-Jack vagyok! 

-Ne haragudj. Én pedig Zoé. -mondtam

Eldobta Bess-nek a labdát majd amikor visszahozta kért tőle egy pacsit, ránk nézett és elköszönt.

Bess felugatott, és örülten elkezdte csóválni a farkát, ami már teljesen megrémisztett.

Nem értettem,hogy mi ütött ebbe a kutyába..

Elköszönni se tudtam, csak bambán bámultam a srácot, majd Bess-t, majd megint a srácot, majd megint Bess-t.

A srác nagyon titokzatos volt.Vagy inkább nem is ő.. hanem,ahogy a kutyám viselkedett vele.Nem szokott csak úgy mindenkihez odamenni, arról nem is beszélve,hogy még Anyunak sem adja oda a labdáját! Majd a nagy séta után feljöttünk, mire Anya is megérkezett a munkából. Megvacsoráztunk,majd elmosogattam bepakoltam az edényeket a szekrénybe és lefürödtem.Most még gyorsan összeszedem a gondolataimat.

Szóval kedves naplóm, furcsa nap volt.Érdekes sráccal találkoztam, de nagyon elfáradtam,hétvégén lesz az a fergeteges bál,amit mindenki annyira vár..Ha történik egy újabb furcsa esemény megírom ide!

jó éjt, Zoé.

Jack

január.31

Nem sok kedvem volt ma naplót írni. De ha csak kedvtelésből írnám, sose telne meg egy oldal sem.Nagyon fárasztó volt a mai napom. Két héttel ezelőtt telefonáltak a suliba,hogy megnyertem az országos Kereskedelmi Pályázatot, és el kell mennem képviselni az iskolát.Prezentációt készíteni,bemutatni a kész feladatokat,na meg az adatokat. Én tulajdonképpen csak a jó jegyért csináltam meg az egészet.Kellett már marketing órára, az az ötös. Az ország összes kereskedelmi iskolájáról készítettem egy harmincöt oldalas bemutatót, hogy mit tanítanak,mennyi óraszámban, tulajdonképp jellemeztem az iskolákat, az oktatást. Az elején féltem is,hogy ilyen én végzős diák bírálhatok-e  ilyeneket?  Tudtam,hogy bármit készítek a tanárom adni fog rá jegyet, szóval megírtam . Adatokkal, amiket innen-onnan kinéztem, főleg az internetről.Szakkönyvekből.Reggel szokásos reggelizés majd suliba indulás. A marketing tanárom bejelentette,hogy fél nyolcra a város könyvtárába kell mennem és ott kell bemutatnom a - szerinte kitűnő- pályázatomat. A suliban már nagyon izgultam,hiszen mégiscsak az egész iskolát egymagam képviseltem. Hazamentem, összeszedtem mindent, átolvastam a számokat, a neveket, a címeket, az adatsokaságokat.

Ettem majd pár perccel előbb elindultam. A rövidebbik úton mentem,hogy még előbb odaérjek, és fel tudjam mérni a helyzetet,hogy kiknek kell bemutatót tartanom. Az egész iskola szurkolt nekem. Anya és Apa levelet is hagyott otthon a hűtőn,hogy " Ügyes legyél, fiam!" 
Levágtam az utat egy csendes, nagyon szép parkon. Amikor egy lelket sem láttam ott, nagyon megörültem,hogy kicsit ellehetek a gondolatimmal, és koncentrálhatok a feladatomra.Ez az idill sem tartott hosszú ideig mivel, egy kutya szaladt oda hozzám.Összevissza ugrált rajtam,majd kiverte a kezemből a táskámat, a jegyzeteimet. Kicsit kétségbeestem,hogy nem tudom szépen sorba visszatenni őket,vagy ami totális katasztrófa lett volna: mínusz egynéhány papír. Szerencsére jött a gazdája és segített. Az ismeretlen és mókás kutya gazdája egy lány volt.Egy nagyon szép hosszú hajú lány. Hebegve bocsánatot kért tőlem,hogy ennyire meghülyült a kicsit vöröses árnyalatú kutyája és segített nekem összepakolni. Nem tudtam,nagyon mit mondani, fogtam magam és elsiettem a konferenciára. Felolvastam az anyagot, de közben nem tudtam teljesen odafigyelni mert a lány volt az eszemben a parkból. Megtapsoltak, gratuláltak,mintha annyira frankó előadásom lett volna.Pedig csak tények. Címek,számok, adatok.Amiket amúgy az interneten két perc alatt meg lehet találni. Összepakoltam és észrevettem,hogy a táskám alján,ahol eddig a papírjaim voltak, ott volt egy játéklabda,amit biztos az kutya adott nekem a parkból.Valahogy pakolás közben biztos, beleesett!-gondoltam.

Majd a park felé vettem az irányt, remélve,hogy a ott lesznek még.A bemutatóm nem volt túl időigényes. Egy óra lehetett maximum szóval reméltem,hogy hogy ott találom őket.Hogy vissza tudjam nekik adni, amit véletlenül eltettem, biztosan keresték már.Ott voltak. Hogy én mennyire megörültem annak,hogy újra látom a lányt. Visszaadtam a kutyájának a labdát, majd bemutatkoztam. Irtó kíváncsi voltam a lány nevére.Mint kiderült, Zoénak hívják. A kutyája pedig:Bess.

Azt szokták mondani,hogy a kutya olyan,mint a gazdája. Valahogy ez itt is igaz volt. A lány gyönyörű volt. Volt benne valami titokzatosság. Bess pedig, mókás, érdeklődő és barátságos kutya volt. Nagyon megtetszett a lány, kedves volt és nagyon szép. Sajnálom,hogy nem beszélgettünk többet. Visszaadtam a kutyának a játékát, amit nem értek,hogy milyen véletlen folytán került hozzám. De igazán nem is bántam,hogy vissza kellett még egyszer mennem a parkba.

Szóval kedves naplóm, furcsa nap volt.Érdekes lánnyal találkoztam, de nagyon elfáradtam.Hétvégén lesz az a fergeteges bál,amit mindenki annyira vár, csak én nem. Az egyik ismerősöm hívott el. Puccba vágni magam, meg ilyenek. Ez nem az én világom.Ha történik egy újabb furcsa esemény megírom ide!
jó éjt, Jack. 

Egyikőjük sem tudta,hogy aznap kopogtatás nélkül berontottam az életükbe. Mélyen legbelül már az első pillanattól kedvelték egymást, és ha a sors úgy hozza találkozni fognak még. Mivel tudjuk,hogy a sors nagyon kiszámíthatatlan segítettem kicsit neki,Holnap után újra találkozni fognak..

Zoé

február.1

Itt ülök az íróasztal fölött felkapcsolt lámpával és egy pohár víz van előttem. Mielőtt elkezdtek írni - mivel általában tollal írok a naplóba, amit köztudott,hogy nem lehet kitörölni- megiszok egy pohár vizet. Csak,hogy összeszedettebbek legyenek a kósza gondolatok is.

Holnap lesz a nagy nap. Mivel pont ez a nyolcadik éve,hogy zongorázom, megkértek,hogy lépjek fel a Bálon.Ez lesz a gimi második bálja. Nagyon egyedi műsörszámmal készült az iskola vezetősége. Jazz-balett előadásra kell zongoráznom. Ahogy felkértek gondolkodás nélkül igent mondtam. 

A ruhámat már hetekkel ezelőtt elvittem mosodába,hogy makulátlan legyen. A hajamat Anya fogja megcsinálni kora reggel. A Bál pontosan 4 órakor kezdődik. Előtte lesz még egy főpróba, amin kötelező a megjelenés. 

Ma az egész napomat semmittevéssel töltöttem, amit nem is bánok. Péntek van, szóval miért ne?

Osztálytársak jöttek iskola után, és csengettek fel,hogy hogy vagyok és,hogy mikor megyek már végre suliba. Mondták,hogy teljesen unalmasak a napok nélkülem és,hogy remélik,hogy hétfőn megyek már. Ha nekik ott unalmas, akkor nekem itthon? Semmit sem csinálok, múlnak a percek,a másodpercek de egyre lassabban és lassabban. Holnap már végre találkozom az osztály felével és persze a tanáraimmal.Az osztályfőnöknőm tuti,hogy örülni fog nekem. Na meg persze a barátnők ! 

A délutánomat az ablak előtt töltöttem, és csak néztem ki a fejemből. Néztem az embereket az utcán,ahogy sietnek vagy ahogy szép komótosan mennek a dolgokra. Amint a kedvenc parkomra pillantottam eszembe jutott a tegnap esti srác. Majd csak azt vettem észre,hogy bámulok ki az ablakon, és mosolygok. Amikor már az utca végén elkezdtek felkapcsolni az utcalámpákat elhúztam a függönyt,és a szép tölgyfa íróasztalom elő ültem. Azóta is itt ülök..

Viszont lassan leoltom a villanyt,hiszen Anya szörnyen mérges lesz, ha tíz után én még naplóírással töltöm az időmet.

Holnap ha nem leszek teljesen kimerülve, leírom,hogy hogyan sikerült a fellépés!

jó éjt!

 Jack

február.1

A hét utolsó napja van,péntek. A mai nap teljesen átlagos volt, reggel suliban voltam, ott hat óra unalmas tanítás, majd edzés. A srácokkal egyre gyakrabban járunk el edzeni. A pénteki edzés viszont már beivódott a heteimbe. Néha nagyon fárasztó tud lenni két óra labdakergetés a fiúkkal.Néha pedig vicces. Poénokat sütünk el miközben játszunk a ház mögötti pályán, és egymáson nevetünk.

Csak hobbiból játszunk, kell egy kis mozgás - szülők szerint - Edzés után hazajöttem, letusoltam, majd vacsoráztam. Kicsit ledőltem a kanapéra tévét nézni, de nem nagyon érdekelt egyik csatorna hülyesége sem..Viszont tegnap az a lány a parkban .. Zoé.Ő már sokkal jobban érdekelt. Csak rá tudtam egész tegnap estétől  gondolni. Ma meg a suli folyosóján minden lányban láttam valami hasonlót. Ebéd közben majdnem odamentem egy lányhoz, aki nekem háttal állt,mert teljesen megegyezett a magasságuk, a hajszínük. De amikor megfordult észrevettem,hogy nem ő. Hogy is lehetne ő,mikor ha ebbe az iskolába járni, régen feltűnt volna?!

Érdekes.Az én figyelmemet ennyire sose szokta lekötni ennyire egy lány. Főleg úgy,hogy most láttam először- és lehet,hogy utoljára - és maximum is csak öt mondatot beszéltem vele.

Holnap lesz az a Bál,amiről már tegnap írtam. Várom, de nem különösebben. 

Felveszem majd a szürke öltönyömet, a piros nyakkendőmmel és a fehér ingemet.

Találkozom majd a srácokkal, úgy háromnegyed négy körül mivel az egész rendezvény négy óra kezdéssel indul. Kíváncsian várom,hogy mit hoz össze a szomszédos gimi.
Nálunk, az Ady gimiben már minden évben hagyomány volt egy fergeteges Bált rendezni. Minden évben sokkal jobb, nívósabb előadásokat mutatnak be, szebb táncokkal, jobb zenékkel. Elfogult leszek holnap,úgy érzem. 

Ha történik valami megírom !

jó éjt !

második fejezet 

január.2
Zoé

Hajlani két óra van. Pontosan huszonöt perce értem haza. A Bál klassz volt. Nem is klassz.  Inkább klassz-klassz.
A ruhám csodaszép volt. A mosodából időben sikerült elhoznom, és nem késtem el még a főpróbáról sem. Anya,amint felébredt megcsinálta a hajamat. Én meg reggelit csináltam kettőnknek. Szép lassan megreggeliztünk majd elkezdtem készülődni.
Pirosas földig érő ruhámhoz fekete báli cipőt vettem fel. Nyakláncot is feltettem, és egy karkötőt is. Persze szigorúan csak olyan darabokat kerestem elő a fiókból,amik passzolnak egymáshoz. Átnéztem a kottáimat, majd elindultam. Útközben találkoztam az osztálytársaimmal, akik jöttek megnézni a főpróbát. Kicsit izgultam az elején, így nehezebben ment a próba első fele. A végére viszont már, teljesen összeszoktam a táncosokkal, megbeszéltük,hogy ki mit csnál ha esetleg bakik történnének. A műsorfüzet első műsorszámai voltunk. Köszöntötték a vendégeket majd a fények elsötétültek és rajtam volt a világ szeme. Najó.. lehet,hogy csak egy féliskolányi ember volt ott,de nagyon fontos volt nekem. Sőt. Az iskolának is.
A táncosokkal öt perces előadást adtunk, majd ők tovább folytatták a zongora kíséretem nélkül.
Felálltam és el akartam jönni a színpad mellett, amikor vastapssal dicsérték előadásom. Fantasztikus érzés volt. Tanáraim gratuláltak, majd kicsit eltűntem mindenki elől. Kerestem egy helyet, ahol csend van, és pihenhetek. Persze később visszamentem táncolni, és élvezni az este hangulatát,de kellett egy kis csend. Furcsa volt, mert találtam egy olyan helyet, ahol tényleg nem volt senki.  Kis idő múlva elsétált arra egy srác, és észrevette,hogy ott ülök egyedül. Biztos azt gondolta,hogy rossz kedvem van, megbántottak vagy nem tudom, de biztos valami negatív dolgot. Az elején fel sem ismertem,hogy ki köszön nekem. Gratulált a titokzatos idegen a műsorhoz, és csak nézett. Nézett és mosolygott.Pillanatokkal később beugrott,hogy ki az a srác. A srác volt a parkból,akihez Bess odaszaladt tegnapelőtt. Teljesen le voltam döbbenve,hogy ő ott volt,hiszen sosem láttam még a sulinkban.