Vers, az éjszakába ..

csodálatos holdfényes szeptemberi éjjelen újra láttalak.

Nem szóltál,
Nem csókoltál,
Nem becéztél.
Én csak egyszerűen vártalak.
Hiányod égetett,mint a legerősebb méreg.
Azt,hogy szeretni fogsz, sosem ígérted.
Csukva volt a szemem, karjaim tárva,
hátha újra egy álom lép fel az éjszakába.
Mosolyogtam,mert hangodat ordította a szél,
vagy csak bennem élt ez a csalfa remény?
Csillagokra néztem,és téged kívántalak közelembe,
sajnos te más merre vagy, valahol, valamerre.
Tőled távol, őszi éjjel álom sújtott majd meglépett.
Ki kellett nyitnom szemem,
majd újrakezdeni az egész eddigi életem.
Ahol eddig te voltál, most már ott a magány csücsül.

Mit jelentettél nekem?
Mindent. Az egész életem.
És most mit jelentsz?
Semmit. Csupán csak a fél mindenem.

Megjegyzések

  1. Kedves Klajúúú!?
    Csupán egyetlen észrevétel, jó tanács: kerüld a 21. századi közhelyeket! Ha nem találsz szinonímát, hát üsd fel a szótárat!
    Egy versbe nem illik olyan szleng, hogy meglépett, csücsül...
    Figyelj még a központozásra, illetve a szóközökre (írásjel után nyomj egy space-t; "Tőled távol, őszi éjjel álom sújtott majd meglépett." - ennél a résznél például a majd elé vessző kell, hiszen az egy kötőszó).
    Szeretettel: ChiliPapaya

    VálaszTörlés
  2. szia.köszönöm észrevételed, de nem nagyon értek vele egyet.nem vagyok valami profi versíró, de sosem fogok úgy verset írni,hogy bezárom magamat egy kalitkába, és csak azoknak a szabályoknak teszek eleget,amiket mások megszabtak. A saját elvárásaim szerint írók, a gondolataim halmazából.
    :)
    kicsit hasonlítanak a csiszolatlan gyémántéhoz, de igyekszik-igyekszik az ember.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése