rólad szólnak a sorok, az egyetlen és utolsó sorok.

hónapok óta nem írtam. egy szóval sem említettem meg ,hogy mennyire boldog voltam. most pedig,hogy 'ez csak egy újabb nap nélküled' gondoltam elmesélem. igazából, csak a jövőbeli énemnek,hogy mennyi mindent jelentettél nekem. és látod? most is úgy teszek,mintha hozzád beszélnék. pedig.. nem vagy. már nem is számolom a perceket, mert hónapok teltek el,miközben minden nap szembe kellett néznem, azzal a tudattal,hogy máshogy is lehetett volna. de nem lett... okkal. -gondolom..
tehát. május 28.án történtél. akkor látta először a két szemem a jövőt. aztán, úgy igazán, május elsején jöttünk ketten.. kéz a kézben. mint a virág és a méh. Két olyan élőlény,ami egyedül,egymagában nem ér sok mindent. Nade együtt...
sosem irtam rólad ide, egy árva szót sem, mikor majdnem,te jelentetted a világot.
tessék. Most ez bepótolom.valahogy már nem hiányzol. Mert ez megint csak egy unalmas hétköznap, egyedül. Az igazi nélkül. Mert igen, valljuk be. Azt hittem,hogy igazi vagy. Azis voltál... valameddig.
...de tudod. Bárhogy is volt, én nem bánta  meg,mert mindig az leszel,aki engem boldoggá tett. Idézve egy versből. Egy pillanataig sem, ma sem, és talán holnap sem.
Ezt ,amit most érzek,egy olyan helyzetehez lehetne hasonlítani,amikor van két idegen,akik első pillanatban szerelmesek lesznek egymásba, csónakba ülnek, majd egy lakatlan szigetre eveznek, és ott élnek naphosszat, a forró homokon lépkedve,a pálmafák tövében. Aztán, jön egy vihar.. futunk mindketten a csónak felé, de valaki fentről leszól,hogy csak egyiküsnknek van hely.
Aztán te szépen bemászol a csónakba, visszaevezel a való életbe, ami alatt én ott vagyok. Tele emlékekkel, és óriási szívfájdalommal.
Te pedig élsz tovább, egy cetlin rajta lóg a nevem, amiközben én könyvet írtam rólad.
... valamikor,valaki el fog vinni innen. de te itthagytál, és félek,hogy nem vennék észre, egy hajót sem,nem hogy egy csónakot.
aztán tellik az idő.magányosan,egyedül. Egyre kevesebb érzelemmel feléd.
És arra a napra várok,amikor eljön. Valaki. Mindegy ki. Elvigyen innen, vissza a városba,hogy újra kezdhessek mindent, nem felejtenélek el.soha... csak élnék tovább. Úgy ahogy te teszed,minden nap.

na valami ilyesmi vagy nekem. egy örök óriási szívtörés,hogy tovább is lehetett volna.