198.

Csontig hatolsz. A lelkem minden egyes zugát felkavarod. Szemembenézel és látod,ahogy folyik az ereimben a vér. Minél távolabb vagy tőlem, annál hevesebben dobog a szívem, és ahogy tested érinti a lelkem széttört darabjait , megáll a szívem. Aztán,amikor a földrekerülünk csókjaid új irányítást adnak az agyamnak.
Parancsot kapnak a végtagjaim,hogy szeresselek, és mindent megtudjak rólad.
Aztán,amikor eljön a reggel,újra egymás szemébe nézünk, de már nem az vagy,mint pár órával ezelőtt. Vérünk azonos lett, könnycseppjeink egymásba hulltak. Szeretetünk véges. Aztán, felvesszük mindennapi jelmezünket, és élünk a vidámparkban tovább,amíg újra el nem jön a holdpereme.

L.K.