364 nap eseménye.







elérkeztünk az év utolsó előtti napjáig. már pár napja kavarog bennem,hogy összegezni szeretném a '17-es évemet. 
ha őszinte akarok lenni magammal, akkor két részre kell bontanom a 12hónapot. 
Amikor használtam, és amikor használtak.
Pontosan nem tudom megmondani,hogy melyik időszak meddig tartott. Egyet viszont nagyon köszönök, és emelt fővel tudok belépni a'18-as évbe. tanultam. nagyon sokat. magamról, az emberekről, és végre letettem egy elég nehéz csomagot a múltam sötét foltjai közül. elég komor megfogalmazás, de az elengedés, pocsék. de megtört a jég az év vége felé, pontosabban, szeptemberben. 
A bolygók nagyon makacsul negatívan álltak az év elején. Ha vissza gondolok a 16'-os szilveszteremre(N.M), és az utána következő hónapokra, nem tudtam tisztelni a mellettem álló felet. Ki kell mondani,jelen pillanatban férfiakról beszélek. Hogy miért? Mert saját magamat sem tiszteltem, és húztam magam után folyamatosan a 2014 évének fájdalmas és szép pontjait. Pörgettem az életem, a mindennapjaimat csak akkor tartottam megfelelőnek ha impulzus ért. Minél nagyobb. Minél többet akartam, de mégsem teljesedett be az általam áhított boldogság. 
Az év közepefele pedig megléptem a saját határaimat és kitörtem. Elköltöztem, teljes mértékben a saját lábamra álltam, ami elég nehéznek tűnt,amikor a kollégiumi szobámban kellett pakolgatnom a holmimat különböző dobozokba. Nem a súlyok, és kilogrammok zavartak, hanem az előttem álló kérdőjelek. Aztán szépen lassan minden rendbe jött, velem. Letisztult, lecsendesedett minden és egyre jobb érzés volt felnőttként élni. 
Májusban ismét egy sikerpont történt,amikor aláírtam a munkaszerződésem. Másnak lehet,hogy ez nem egy nagy sikerélmény, vagy egy mérföldkő. Nekem az volt. Itt akartam dolgozni,és el akartam érni azt,hogy ne egy legyek a sok közül, hanem ismerjenek és tudják a nevemet. Elértem. Aláírtam. 
amikor használtam..
Megismertem ebben az évben azt az embert,akit jelen pillanatban lelkitársamként nevezhetek. Most még nem tudom az egész események sorozatát szavakba foglalni, de ezúton is Bocsánat. (B.T.)Sajnálom,hogy nem lehettem az,amit láttál bennem. igazából megvan bennem, és köszönöm,hogy láttad. Vissza kell görgetni ahhoz,hogy nem tiszteltem magam. Nem akartam szembe nézni a pozitív értékeimmel, csak azzal,hogy mi nem jó, mi nem elég, mi kevés, vagy mi túl sok. A negatív tengelyen egyensúlyoztam, jó sokáig. 
amikor használtam, és használtak..
Aztán elvesztettem valakit, pontosabban két embert, akit olyannyira megszerettem,mintha születésemtől fogva ismerném őket. A kicsi gagyogós szőke, meg a magas dalokban beszélő szőkét.(H.A.)
Így visszagondolva, csak a pöttöm hiányzik,(M.L) és azt sajnálom,ha felnősz, nem fogod tudni,hogy hányszor aludtál el úgy,hogy fogtad az ujjamat. Hogy hányszor aludtam el előbb,mint te és hányszor keltettél fel,hogy Te nem tudsz aludni. 

2014-ben(J.N.) voltam először igazán szerelmes, és sodort magával minden, ami általában ezzel jár. 
2017-ben (V.B.)elmondhatom,hogy szerelmes lettem, és ennek segítségével tudtam teljes mértékben elengedni a múltam. 

amikor használtak..
Csodálatos érzés volt.hogy végre egyszer nem siettem annyira, mint amennyire kapkodni szoktam a levegőt, minden egyes problémánál. Türelemmel és tisztelettel tudtam felnézni egy olyan emberre, aki igazán nem is akart eléggé (?). 
Szépen lassan hagytam,hogy a kicsi kis csírákból gyönyörű napsütötte virág váljon, és engedtem,hogy szeresselek.
Majd, elmentél. Nem kértem,hogy maradj. Nem kérdezted,hogy akarom-e a kezedet fogni és akarok-e veled tartani az úton. 
Megszerettelek. Nem bánom. Miért?
Mert végre egyszer az évben érzem,hogy sebezhető vagyok. Hogy leomlottak a falak. Tanultam, jelen pillanatban te vagy a legerősebb élményem, és most azt tudom mondani,amit a pár hónap alatt átéltem, megtapasztaltam,az a te behatásod miatt érkezett meg az életembe. 
Azt tudom mondani,hogy semmit nem bánok. Nem bánom,hogy mások már hülyének néztek, mert amiket tettem,amit gondoltam az teljes mértékben én vagyok.
amikor nincs kérdés, amikor nem jár az ember agyában a hátsó kerék,hogy vajon ez a kapcsolat miért tart még mindig..
(M.M) Hét éve, hét éve mondhatom el,hogy barátok vagyunk, és most merem igazán kijelenteni,hogy ismerlek. hogy tudom,hogy mit gondolsz. hogy tudom,hogy ha majd elküldöm neked ezt az írásomat,minden zárójel nélkül, minden kis kommentár nélkül tudni fogod,hogy éppen kire vagy mire gondoltam. Hogy ott vagyunk egymásnak akkor is,amikor éppen a testünk nem egy helyszínen van.
Köszönöm. Nem tudok többet adni annál,mintsem,hogy a barátod vagyok, és leszek is,mindaddig,amíg szükséged van rám, de köszönök mindent. a meleg, kedves szavakat. hogy kimondod a jéghideg igazság minden gondolatát, hogy mindig tükröt tartasz elém, és mindig abban segítesz,hogy azon az úton járjak,ami igazán nekem lett megírva.
Köszönöm,hogy engeded,hogy az életed részese legyek.

2017.
Saját magam felé léptem pár lépést, és fel mertem ismerni a pozitív erényeimet.
Hogy le mertem lassítani, hogy már nem hajtom az impulzusokat, mert tudom,hogy jönni fog minden,amikor annak jönnie kell. hogy akár pár buliban készült képből mekkora önfelismerési tréningen vehetek részt.
Be merem vallani magamnak a tényeket. Hogy szembe merek nézni az igazság fájó pontjaival akkor is,ha az lyukat fog vágni a mellkasomba,amikor kimondom. Mert tudom,hogy a félelem leküzdése a világ legmegkönnyebbült érzése. 

2018.
Hasonlóan szeretném megélni a következő évemet,mint a '17 végét. Azokat a gondolatokat tovább akarom vinni,ami alapján ott tartok most,hogy le merem írni,hogy hibáztam, és bántottak, de miket is tanultam ebből.

Köszönöm mindenkinek,aki ebben az évben életem részese volt, bármilyen formában.
Köszönöm szépen azoknak,akik nem csak ezt az évemet gyarapították élményekkel.
Köszönöm azoknak,akik jönni fognak az életembe, és tanítani fognak. 

https://data.whicdn.com/images/304235006/large.png

Megjegyzések