Merj szembe nézni a saját hibáiddal.

Vallom,hogy minden emberi találkozásnak oka van. Nem véletlenül tartunk ott,ahol éppen tartunk. 

A filozófiáim közé tartozik az a gondolat is,hogy az élet sarkalatosabb dolgait előre kiválasztjuk. 
Hogy mielőtt testet kapott volna születésünkkor a lelkünk már eldöntöttük,hogy kik leszünk,hogy milyen tevékenységet fogunk végezni és azt is,hogy meddig. 
Azokat az igazán nagy térköveket már a kezdetekkor  letetted, és kisebb lyukakat hagytál magadnak, a hibáidnak, hogy néha-néha elcsatangolj erről az útról,hogy legyen lehetőség minél többet tanulni,minél többet látni az életről, de az út végére vissza fogsz kerülni abba a mederbe,amit szántál magadnak, vagy mondhatnám úgyis,amit kiválasztottunk.
Hiszek. 
Nem tudom kézzelfogható módon leírni,hogy ez most Isten, vagy az Univerzum vagy éppen az Energiák. Egy dologban biztos vagyok,hogy a saját kis lelkemnél, ami néha tombol, néha lángol és néha saját darabjait töri egyre kisebb darabokra van egy erősebb, kozmikusabb megfoghatatlan Valami. 
Talán ez a legjobb szó rá, mert az ember,mint az őskorban is, gyűjtöget. Élményeket, tudást, barátokat, kapcsolatokat, pénzt, könyveket, attól függően,hogy éppen mire van szüksége. 
.. Hogy kik is vagyunk igazán? Hogy éppen a mai napon mire is van szükségünk? Hogy a jövőben mit várunk el magunktól,hogy hol akarunk élni,hogy éppen hány gyereket akarunk, vagy éppen hány macskával szeretnénk élni egymagunk. 
Abban az esetben ha foglalkoztatnak ezek a gondolatok,akkor az emberen ott motoszkál valamelyest a félelem. Mert nem tudja rá a választ, de bízik benne,hogy éppen,amit kap,ami éppen a napjait kiszolgálja az érte van. Aki gondolkodik az szembe mer nézni magával, és a saját életével. 
Aki nem dugja homokba a fejét, és fel meri magának tenni a kérdést: 
Jelen pillanatban miért szűkölködöm? 
Jelen pillanatban miért érzem azt,hogy darabokban hever a szívem a padlón?
Az ember,amikor felhőtlenül boldog nem gondolkodik a keserűségen.
Ha igazán boldog, nem tud racionálisan gondolkodni,és szembe nézni azzal a ténnyel,hogy ez egy nap alatt megváltozhat, ugyan úgy,ahogy a fájdalmas Hétfőből mennyire lehet csodálatos és varázslatod Keddi nap. 
A bizalom a saját életemmel szemben, a hit,hogy oka van a percek töredékének is az életemben nyugalmat sugároz a testem minden porcikájának. 

Így mertem eljutni a felismerésig,hogy kapcsolatfüggő vagyok. 
Hogy hajkurászom a boldogságot,és ha egy kicsit is meglátom a mosolyt a másik ember szája szélén már elhiszem. Szomjazom a szeretetre és a bennem lévő szeretetbombát ki akarom azonnal adni.
Már majdnem hogy azonnal akarom és nem tudom racionálisan nézni a helyzetet. Nem merem feltenni a kérdést,hogy Jó ez nekem? 

" Egy percnyi boldogságért oda adnék az életemből egy napot is."

És a mostani percig is úgy látom,hogy ezzel nincsen baj. Mivel elfogadtam önmagamat,elfogadtam magamat, és szeretem magamat,úgy,ahogy vagyok. 
Hiszen ha nem tenném,hogyan várhatnám el mástól,hogy szeressen,tiszteljen, bízzon bennem? 

Az elmúlt három év problémája az volt,hogy megkaptam az egy percnyi boldogságomat,és oda is adtam néha-néha érte egyetlen napot. Majd a nap lejárta után folytattam az eltékozolt időt. Hogy sosem mertem lezárni. Hogy sosem akartam megszenvedni, megélni a bánatom,a fájdalmam,hogy mentem.. csak mentem előre. Elcsomagoltam a mélység legsötétebb zugaiba a fájdalmam, majd bezártam a bőrönd tetejét. A teher pedig csak nőtt, kiszivárgott a be nem töltött lyukakba, behálózta a nála gyengébb kisebb érzéseimet. Hordoztam a múltat a bőröndben,erősen szorítottam a jelen és jövő ártatlan szálait pedig a mozgó testemben hordozom. 

A bőröndöt le kell tenni,el kell engedni ha igazán készen áll rá az ember.
Most megfordul az ember fejében, hogy Mikor lesz az a pont? Szólni fog valaki,hogy MA ma van az a nap? Érezni fogom? Egy hang súgni fogja a fülembe?
Saját magadon kell dolgozni. Használni a szavak erejét, a gondolataidat a megfelelő irányba terelni és kimondani mi az,amit akarunk ami szolgál minket és mi az ,ami nem.
Ki más tudna szétszedni a bőrönd kemény fogását? Ki lehetne az az ember, aki pont akkor és ugyanúgy élte meg az érzéseket,mint te?
Bármit el lehet érni ha az ember dolgozik a gondolatain. Meg kell hallanod a saját szeretetnyelvedet.
Ha szembe mersz nézni saját magaddal. Ha tükörbe mersz nézni hosszú-hosszú ideig.
Ha be mered magadnak vallani a gondokat, és azt mered mondani,hogy nekem ez így nem jó. Én nem akarom tovább nyalogatni a sebeimet. ELÉG VOLT.
A jelenben akarom gondozni a jövő csodálatos virágait. Nem akarom tovább gyomlálni a múlt elszáradt gazait. 

Természetesen a függőség leküzdése nem azt jelenti,hogy elzárkózik az ember. Hogy nem vágyik a kapcsolatra, hogy nem vágyik az igazán érzékeny pillanatok átélésére. 
Igen is,hogy igénye van, mivel tudja,hogy mennyivel több pluszt ad, amikor rózsaszínben tapinthatja a világot. 

Azonban..

N E M      B Á R M I     Á R O N. 

N E M     A K Á R K I   L E H E T  az.

Méltó vagy a szeretetre, mert képesek vagyunk megújulni, fejlődni.
Méltó vagy,hogy szeressenek.
De nem akárkit,és nem bármi áron. 

Egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban akarja,jobban szeret, többet ad bele a kapcsolatba. Ezzel nincs is baj. A baj azzal van,ha ez a állandóan csak az egyikük. Ha te vagy az,aki mindig több,mindig jobb,mindig gondoskodóbb, mindig jobban szeret.
Egy kapcsolatban ez a pozitív labda mindig ide-oda gurul. Mindig valaki több. De sosem csak Te. Sosem csak Ő. 
Ha az egyik fél csak ad, és mindig ad, sosem kap vissza érzéseket, gondolatokat, tetteket az egy egyszerű kommenzalizmus. 

Te adsz. Ő elvesz. 

Ő ad. Te elveszel.

Ami nem ad, ami lehúz, ami nem hozzátesz az életedhez,hanem elvesz, ami már sokkal több fejtörést okoz, mint boldog pillanatokat az egy csata volt. Az egy tanulópénz volt, az egy lecke lehet számodra. Ha szembe mersz azzal nézni,hogy akármennyire is szerethetsz egy ember, ha az ő szíve nem áll készen, ha nem nyitott rá, ha nem hiszi el,hogy Őt igen is lehet szeretni a Te tetteid egyszemélyes játékok. Pedig sokkal jobban lehet élvezni egy TÁRSASjátékot. Egy adok-kapokot. 

Építkezz. Tanulj. Fejlődj. Merj magadra és a belső hangodra figyelni. 

A párkapcsolat, nevében is utal rá a magyar nyelv, PÁR. Ha arra gondolok,hogy egy pár, én magam előtt két embert látok, kézen fogva. Kölcsönösen hasznos együttélés. Szimbiózis. 
Az emberi kapcsolatokat nem lehet feketén és fehéren látni, ugyan úgy,ahogy szerintem a világot sem.. Azonban alapvető sémákat rá lehet húzni mindenre, alapul venni a történelmet, a társadalom fejlődését. 

u.i: 

Férfiak számára is próbáltam a témát érhetően megfogalmazni.