hullámvasút érzésű vattacukor voltál.

Sokáig nem hagyott a gondolat tisztán látni,hogy mi lehetett volna Belőlünk.
Hogy mit is akartál igazán, és,hogy én mit akartam tőled.
Két ember találkozása sosem születik meg véletlenül. Találkoztam veled,hogy taníts és,hogy taníthassalak.
Sokat gondolkodtam előző hét csütörtök reggel óta, hogy mi lesz velem, hogy mit fogok kezdeni a bennem kavargó érzésekkel. És hozzád fordultam kedves kis blogom..
Elég régóta nem írtam, sem ide, sem sehova. Nem mertem szembe nézni azzal,hogy mennyi minden is kavarog bennem tavaly június óta.
Megismertem valakit. Azt gondolom,hogy az életemben fontos helyet, szerepet kapó emberek mindig kikötöttek ebben a blogban. 

Fontos voltál. Fontos vagy. Így,hogy könnyebb legyen nekem, és talán,hogy egyszer majd ha vissza olvasom, értsem, emlékezzek rá, hogy Ki is voltál szavakba formállak.

Nem akarlak elfelejteni, nem akarlak kitörölni. Csillapítani akarom a szomjamat, hogy rád gondoljak. Csillapítani akarom,hogy ne érezzem,hogy van még dolgunk egymással.

Amit tőled kaptam azt pár szóban nehéz lenne összefoglalni. 

Megtanultam látni dolgokat a másikon, és nem csak hallani a szavait. 

Hogy milyen érzés most másképp fontos lenni. 

Az első találkozásunk első pár órájában, amikor a tekintetünk úgy találkozott, mint a filmekben, már akkor éreztem. Nem tudtam,hogy mi lesz belőlünk, nem tudtam,hogy ki vagy, de azt éreztem, a kapcsolódás létrejött. Velem maradtál, nem biztos,hogy azért mert Te annyira akartad, de így volt illendő. Másnap megkerestél, kíváncsi voltál, hogy én mit látok, mit akarok. Hidd el, ha akkor tudtam volna, hogy te mennyi mindent nyomsz el magadban, ami nem rólam szól, lehet,hogy nem futok bele a pofonba. Érdekeltél. Akartam tudni,hogy ki vagy, de egy év távlatából még mindig csak puzzle darabjaim vannak, amiket nem tudok egy egész képpé kitenni.

Az érzéseimet akarom feltárni. 

Szeretet, szerelem, ragaszkodás, kötődés, fizikális teljes őrület, tanítás, nevelés, katonás modor. 

Ezeket a szavakat lehet,hogy reggelig írhatnám körül. Foglalhatnám mondatokba, hogy értse mindenki.

De valójában, csak azt szeretném, ha Te értenél. Ha neked el tudnám mondani,hogy időzített bomba lettem. Sosem találkoztam még ennyire zárt emberrel, aki  minden egyes nap a saját démonaival küzd meg, szépen, csendben, magában.

Átlagos a magasságom, sőt még lehet,hogy kicsit átlag alatti is.. (158cm)

Átlagos a testsúlyom, talán egy kicsit több is, mint ami a nagykönyvekben van. (52kg)

A hajam festett fekete. Szemüvegen keresztül nézem a világot, és sok mindent nem hallok meg elsőre.

Átlagos dolgok.. Átlagos külső. 

De, ami tényleg én vagyok, ami én voltam melletted, azt kérlek bocsásd meg, de sosem lesz átlagos.

Ha megszeretlek, márpedig megtörtént, mindenem a tiéd lesz. A reggeli első gondolataim hozzád lyukadnak ki. Az érzéseim, ha valaki A férfiakról beszél, és ha szexről. Mind nálad ér véget.

A falaidat, amiket az évek során emeltél magad köré, le akartam bontani. 

Egyedül nem ment, de hidd el, veled talán ment volna..

Nekem minden rólad szólt. Talán lehet ez meg jobban szólt rólam?!

Veled akartam először megosztani, hogy éppen megint mi történt velem aznap.. mert,hogy velem mindig történik valami. 

Te voltál az, aki mellett megértettem, hogy milyen az, amikor hiányzik az embernek valaki, és mégis mellette van. Amikor nem akartál hozzám érni, amikor sírtam előtted, de nem tudtál vele mit kezdeni..

Férfi voltál a szememben, amilyen kép eddig nem igazán adatott meg.

Sajnálom, hogy nem rádtörtem, hogy megutáltattam magam veled. 

Információk birtokába jutottam, amelyek olyan nagy súllyal bírtak, hogy nem tudtam vele elbánni.

De téged is sajnállak azért, amiért nem tudtál jól használni. Nem tudtál erőt meríteni abból, hogy vagyok. Hogy bármit teszel, bármilyen is vagy, leszel én néha melletted, néha a hátad mögött lappangva de itt vagyok.

Borzasztó érzés azzal szembesülni, hogy szeretsz valakit, aki a múltban ragadt.. és néha akar, aztán mégsem, saját maga miatt. 

Egy jó kapcsolatot, legyen baráti, szülői viszony, vagy a megmagyarázhatatlan szerelmi kapcsolat sosem fogjuk készen kapni. Dolgozni kell mindenen, ahogy magunkon is. 

Talán ilyen lehet,amikor a tűz és a víz találkozik egymással. Nálunk néha tombolt a tűzvész és volt mellette pár liter víz, így nyert a tűz ereje. Aztán a következő időkben a víz tört át minden falat, és rohamos léptekkel indult meg, talán még maga sem tudja hova. Akkor semmit nem ért a tűz nagysága.

Viharos. Hullámvasút érzésű és vattacukor ízű voltál.

Hiszek a sorsban, és abban,hogy két embernek ha dolga van egymással, az élet úgyis mindent alakít. Emelllé kellek én, és kell egy másik fél, aki ugyanígy hisz ebben. Kavarog bennem pár száz kérdőjel, megszámlálhatatlan vessző és szeretném ha csak a veszekedéseink megbeszélésének a végén lenne már csak pont.

Nem tudnék neki mit mondani, hiszen nem látom át mennyi minden történt is velem az utóbbi időben, ami talán róla szólt és kevésbé rólam, de szeretném hinni, hinni akarom, hogy az idő rendbe fogja tenni a dolgokat, és lesz majd egyszer egy alkalom, amikor nyugodtan tudunk egymás szemébe nézni és ott akkor először őszintén megnyílni egymásnak. 

A kérdés: Vajon Te akarod?

 Ami pedig az összetört szerelmes szívemet enyhítené: Vajon szerettél? Vajon Te tudod-e,hogy mit jelentettem neked?

ui.: A csajokkal mindig viccesen konstatálom: Mindenki életébe kell egy Gergő.

hogy ti mekkora vihart tudtok csinálni egy nyugodt tengeren is..